2015. március 6., péntek

A távmunka beteggé tesz?!

Az előzőekben már említettem, hogy az otthoni munka egyik legnagyobb veszélye a megfelelni akarás. Ha fejetlenül vállaljuk be a sok munkát és nem számolunk a következményeivel, komoly egészségügyi problémákhoz vezethet a feladatok felhalmozása.

Talán arról nem az én feladatom írni, hogy az ülőmunka egészségtelen, ezért néha fel kell állni a gép elől egyrészt megmozgatni az izmainkat, másrészt folyadékot venni magunkhoz. Az ülőmunka, a mozgásszegény életmód szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet. Szerintem egy otthon dolgozónak a legkevésbé sem rossz ötlet pl. egy szobakerékpár beszerzése...

Az én példám sajnos idegösszeomláshoz vezetett. Reggel nyolctól hajnali kettőig dolgoztam, és akkor se tudtam utolérni magam. Évek óta egyre nyilvánvalóbb volt, hogy túl sok munka lett rakva rám, több ember munkáját végeztem itthonról, mégse volt sosem elég. A "bomba" akkor robbant, amikor a munka szempontjából egyébként sem nyugodt életemben egy nagyon csúnya veszekedés zajlott le köztem és a húgom között.

Ezt követően betelt a pohár, a szervezetem besokallt. A szinte folyamatos hányinger volt a legkevesebb, amellett, hogy elájultam az utcán. Éjszakánként többször gyötört borzasztó légszomj és a nyugtalan láb szindróma, amiktől nem tudtam aludni. Ez tovább rontott a helyzeten. Akkoriban elviselhetetlen volt számomra a zaj mindenféle formája és az emberek társaságát is csak egyfajta zajként, zavaró tényezőként éltem meg.

A mozi se tudott kizökkenteni ebből az állapotból, onnan is haza kellett mennünk, mert rosszul voltam: hányingerem volt, és úgy éreztem, bármelyik pillanatban elájulhatok. Egyedül a zene tudott megnyugtatni, és esetleg a TV, de ez utóbbi is tele van mocsokkal, amire abban a helyzetben nem volt szükségem.

Ezekben a hetekben gyenge voltam, és tele volt a fejem mindenféle oda nem illő gondolattal. Képtelen voltam enni. A kedvenc kajámból egy falat sem ment le a torkomon. Ez nem az a közismert "tini szerelmi bánat" féle tudatos koplalás, egyszerűen össze volt szorulva a gyomrom, és amit megettem, az mind kijött belőlem. Az emésztésem teljesen felborult. Sokszor fel voltam puffadva, de a legtöbbször olyan gyomoridegem volt, ami már a kimozdulás hallatán is előjött, sehová se akartam menni, senkivel sem akartam találkozni..

A tüneteimet akkor ellentmondást nem tűrően a több, mint tíz éve tartó dohányzásom egyfajta "mellékhatásainak" tudtam be, ez volt akkor a szent meggyőződésem. Ettől úgy megijedtem, hogy inkább teljesen leszoktam a cigiről. Itt hangsúlyozom, hogy soha életemben nem akartam leszokni a cigiről. Tüneteim egyike továbbá a hallucináció, amit a mai napig nem tudok, hogy vajon az már a cigi elvonási tünete volt-e...

A problémámra az egyetlen megoldás a pihenés volt. Nem szedek semmiféle gyógyszernek nevezett szemetet, pláne nem nyugtatót. Akkor lett volna okom rá, hogy bevegyem, de nem! Azért sem akartam, hála az égnek!

Ehelyett sokat aludtam, pihentem, ültem a TV előtt, és min. egy héten egyszer, hétvégenként elmentünk a férjemmel kirándulni az erdőbe. Az a csend, az a nyugalom volt a hely, ahol végre kiürült a fejem és jól éreztem magam.

Nagyon nehezen "jöttem vissza az életbe", kívülről nézve valószínűleg nem voltam több egy zombinál. De sikerült, ami egyedül a férjemnek köszönhető! Nagyon nehéz ebből kimászni, ezért ha valaki hasonló helyzetbe kerül, tegyen meg mindent azért, hogy kipihenje a felgyülemlett stresszt magából, ami ha egyedül nem megy, mindenképpen kérjen segítséget!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése