A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önéletrajz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önéletrajz. Összes bejegyzés megjelenítése

A haszontalan állásinterjúk, avagy a pofavizit

Valószínűleg sokan nem fognak most egyetérteni velem. Én úgy gondolom, hogy az állásinterjúk azokban a munkakörökben felesleges időpocsékolások, ahol pl. adminisztratív munkára keresnek valakit. De kiemelhetnék ezer más munkakört is.

Mondom, mi a bajom az állásinterjúkkal. Miután negyvenhat álláskereső portálon néztél végig 622 álláshirdetést, majd ötvennyolc cégnek küldted el az önéletrajzod, kapsz egyetlen nemleges választ, és hárman írnak vissza úgy egyáltalán az e-mailedre. A három e-mail közül az egyikben az áll, hívd fel őket telefonon. (Erre még visszatérünk!)

A két fennmaradó e-mailből jó esetben mindkettő végett eljutsz egy-egy állásinterjúra, ahol "majd értesítenek". A naív ember ilyenkor még reménykedik, és néhány napig abban a hitben nem kezd bele újra az álláshirdetések böngészésébe, hogy pár nap múlva már dolgozni fog az új munkahelyén.

Csakhogy a két cég közül egyik sem veszi a fáradtságot, hogy visszaböfögjön egy "nem kellesz"-t, neked ez viszont meg sem fordul a fejedben, csak vársz és vársz. Az idő közben telik, a végkielégítésed fogy (már ha volt egyáltalán), és kénytelen vagy a félretett pénzedet is felemészteni.

622 hirdetéssel kezdtünk. Csoda, hogy belefásul az ember? Bezzeg az állásinterjún elvárás, hogy elegáns, céltudatos, és határozott légy. Ezek után??!

...de mindig összeszeded magad, újra és újra elmész az állásinterjúkra, mert már az is egy kaparós sorsjegy, ha egyáltalán behívnak. De mi történik az állásinterjún?! Életem összes állásinterjúja közül mindössze egyetlen helyen volt "felkészülve belőlem" a munkáltató. Ott volt nála az önéletrajzom, tudta, hogy azzal a személlyel beszél, akié az önéletrajz...

Az összes többi állásinterjún alkalmazottak bonyolították le az interjút a főnök helyett. Volt, ahol megvárattak, volt, ahol majdhogynem "vallattak", és olyan is volt, aki terméket akart rám sózni az állásinterjú közben.

A fentiek miatt nem szívesen megyek el ezekre a pofavizitekre. Egy BKK jegy már 350 Ft. Budapesten belül a legjobb esetben is 700 Ft-ba kerül egy oda-vissza út, bárhová megyek. Sok helyen 500 Ft az órabér...!

Ha minden cégvezető csak terméket akar eladni nekem az interjú alatt, vagy hiába megyek el a pofavizitjére, mégis miből fizessem meg az oda-vissza utazást, kereset nélkül?! ...és itt térnék vissza arra az e-mailre, melyben a munkáltató azt írta, hívjam fel én, a munkakereső.

Ha egyszer munkát keresek, vagyis nincs pénzem, mi a fenéből hívjam fel őt, és az összes többit, aki csak telefonon elérhető?! Ha a fenti számoknál maradunk, és egy héten minden nap végigcsinálom ugyanezt, akkor egy hét alatt 4354 álláshirdetést nézek végig. Két hét alatt ez már majdnem tízezer hirdetés, vagyis tízezer lehetőség. ...és valljuk be, általános  tapasztalat, hogy két hét alatt aligha talál az ember munkát, hacsak nincs valami irtó nagy mázlija, vagy protekciója...

Bohóckodhatunk az állásinterjún, egymásnak eljátszva, hogy milyen okosak és alkalmasak vagyunk arra, amiért ott vagyunk, de attól se én nem leszek több, vagy jobb munkaerő, se a főnökjelöltemnek nem lesz nagyobb tekintélye a szememben. Kérem a feladatot, és ha nem tudom megoldani, akkor "majd értesítsenek".