Sajnos a munkáltatók nagy része (Tisztelet a kivételnek! Kérem, keressen meg, aki nem érzi magát az említett munkáltatónak!) tehát a munkáltatók zöme bizalmatlan a munkavállalóival szemben. Míg külföldön már közösségi oldalak épülnek a távmunka köré, itt még mindig ott tartunk, hogy alig találni létező távmunkát, mert a cégtulajdonosok nem bíznak annak eredményességében.
Sajnos továbbá az a legnagyobb baj, hogy a munkáltatók ma már nem hajlandóak ellenőrizni az embereket, mondván, hogy nincsen erre idejük. Én sok mindent megértek, de ha valaki nem tud arra időt áldozni, hogy szúrópróba-szerűen belenézzen azok munkájába, akiknek fizet... Úgy gondolom, akkor fel kell venni valakit, aki ezzel foglalkozik.
A másik számomra elfogadhatatlan hozzáállás, amikor egy munkaadó nem tudja, hogy mit akar. Sajnos ebből nagyon sok van! Még a magabiztos, határozott fellépésű főnökök is gyakran csak látszólag magabiztosak, a legkevésbé sem tudják, hogy pontosan mit akarnak tőlünk, távmunkásoktól.
A munkáltatónak van egy elképzelése, de azt nyilvánvalóan minél hamarabb, minél kevesebb pénzért akar megcsináltatni. Az ilyen munkáltatók a munkafolyamat valós idejét - a már említett bizalom hiánya miatt - azonban nem kalkulálják bele a projektbe. Pedig egy szövegírásnál pl. kisebb kutatómunkát kell végezni, és/vagy bele kell olvasni az eredeti leírásokba, aztán át kell fogalmazni. Ez nem kis idő...
Az én esetemben, amikor az egyik tulaj azzal szembesült, hogy webáruházába nem lesz minden termékéhez egyedi szöveg két héten belül, kiszámolta, hogy ha így haladunk, mennyit kéne fizetnie, majd közölte, hogy ehhez képest ő mennyit szánt erre az egészre. Mivel ez után nem tudtunk megegyezni az összegben, befejeztem a munkát.
Sajnos a bizalmatlanság mellet tehát akik távmunkát adhatnának nekünk, nem tudják pontosan, hogy mit akarnak, valószínűleg azért, mert ők általában nem hosszútávban gondolkodnak. Jelenleg az a tapasztalatom, hogy távmunkaadók 99%-a új fába vágja a fejszéjét, és a motor berúgásához, az első lépésekhez vesznek fel távmunkásokat. Míg ők vért izzadva botladoznak az új projekt buckáiban, a főnök kényelmesen ki tudja találni, hogyan tovább.
Ennek általában az a vége, hogy ha sínen vannak a kezdőlépések, berúgtuk a motort, akkor már nincs ránk szükség, hiszen innentől már teljes munkaidős munkára van szükség, amit általában nem a távmunkás kap meg, hiszen a nyolc órás munkát "nem lehet" otthonól végezni...
Persze azért a másik oldal sem makulátlan! Ha egy munkáltató nem ellenőriz, akkor az elvégzett munka bármilyen lehet. Ha pedig használhatatlan a távmunkás által elvégzett feladat, az bizony pénzkidobás! De kérdem én: egy munkahelyen dolgozó mennyivel dolgozik jobban, ha az ő munkáját sem ellenőrzik?!
A munkának meg kell lennie, mindegy, hogy azt hol végzik el. Ha megvan, akkor megvan, ha nincs, akkor nincs. Ez ilyen egyszerű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése