Olykor napokig nem tudod tisztességesen végezni a munkád, mert minden nap van valami teendőd odaát, a virtuális világon kívül. A különböző ügyintézések (az órákig tartó várakozásokkal), a rokonlátogatások és a váratlan teendők rengeteg időt vesznek el egy teljesítménybérben dolgozók életéből...
Sajnos ezt a problémát kevesen értik meg, mert az ember szemében te, aki egész nap otthon vagy, mindenre ráérsz. Sajnos az emberek nem tudják és nem értik meg, hogy neked "az idő pénz", vagyis szó szerint minden óra számít. A távmunkásnak gyakorlatilag nincs munkaideje és nincs hétvégéje, hiszen maga ossza be az idejét, de mivel sajnos többnyire kevés a fizetés, ezért nem nagyon kell gondolkodni, hogy hogyan osszuk be az időnket, mert csináljuk, amíg csak lehet!
Emiatt haverok morzsolódnak le az életedből, vagy éppen te az övékből, és a család is gyakran néz rád szúrós szemmel, amikor azt mondod, nem érsz rá. Tény, hogy mindenki arra ér rá, amire akar és amire időt áldoz. De a távmunkás esete más! Neki fel kell tudni mérnie, hogy megteheti-e azt a néhány óra kihagyást azért, hogy megfeleljen a szűk társadalmi elvárásoknak.
Sajnos nekünk kivétel nélkül észnél kell lennünk, mert ezen a hétvégén hiába megyünk el a rokonlátogatásra, ha ez nekünk olyan nagy kiesés, hogy legközelebb sokkal fontosabb ügyben már nem fogjuk tudni kivitelezni a látogatást!
Ezek természetesen csak a teljesítménybér, az elérni kívánt célok esetében van így, de nekem pl. volt olyan távmunkahelyem, ahol olyan jó fizetést kaptam, hogy nem kellett filléreskednem. Sajnos az a baj, hogy a "kieséstől" való félelem akkor is jelen volt, csak akkor nem órákra vonatkozóan, hanem az egész munkát illetően. Ott ugyanis a munkahely elvesztése volt a
Ott is távmunkában dolgoztam, de voltak irodában dolgozók is, akik felismerve azt, hogy milyen jó munkahelyre találtak, egészen rendkívüli módon fúrták egymást, aminek következtében mindenki féltette a munkahelyét. ..és mit csinál a primitív ember, ha félti a munkahelyét?!
Mindent elvállal. Túlórát, helyettesítést, más munkáját is megcsinálja, stb. Az én esetemben az történt, hogy a munka egyre csak tornyosult, míg már több ember munkáját végeztem. Ennek következtében nem voltam naprakész. De hiába az elmaradások, mások helyett is megcsináltam egy-egy munkát (amit én magam adtam ki nekik).
Erre azért volt szükség, mert minden egyes ember minden egyes munkája része volt egy egésznek. Ha valami nem készült el időben, borult az egész "projekt". Ilyenkor én másnap hiába adok ki újabb és újabb munkákat a "lassú kollégának", ha az sem készül el, akkor kétszer annyi félkész munkánk van. Így viszont a nagyon sok teendőből kevés készült el, de az legalább teljes egészében kész lett.
Nos ez az, amit nem szabad bevállalni. Ma már tudom, hogy csírájában kell elfojtani a problémát, vagyis szólni kellett volna a főnökömnek, hogy egyedül nem tudom megcsinálni a nekem küldött munkamennyiséget, mert kevés vagyok hozzá. Akkoriban hajnalokig ültem a gép előtt, mindent megtettem, mert én tényleg lelkiismeretes vagyok, tényleg szeretek dolgozni, sajnos mégsem dolgozom már annál a cégnél...
"A javasolt együttműködés nem érdekel minket"
Egyes weboldalak tulajdonosai akkora nagy kiváltságnak érzik azt, hogy náluk valami megjelenjen, és akkora hatalomnak tartják magukat, hogy az már kabaré. Miközben ezeknek a neves, kategóriájában önmagát legnézettebbnek nevezni merő weboldalaknak közel sincs akkora látogatottsága, mint ahogy azt ők kifelé kommunikálják...
Néhány perce épp egy ilyen "webcsászártól" kaptam egy elutasító emailt, ami fölött nem tudok elmenni. A levél egy válasz volt egy cégtől egy bizonyos kérésre, melyben az alábbi mondat állt:
Úgy gondolom, az a minimum, hogy figyelmesen elolvassa az illető, hogy miről van szó (ha már egy ilyen neves oldal főszerkesztője), majd mérlegelve azt, hogy a kérést/ajánlatot hogyan fordíthatná saját hasznára, megtalálja a módját annak, hogy lehetőséget biztosítson a "parasztnak" is.
Sajnos ez ebben - és számos más - esetben nem így történt, számomra ebből egyértelműen az derül ki, hogy az adott weboldal tulajdonosait csak és kizárólag saját érdekei és a pénz érdekli. Természetesen sokunkat érdekel a pénz, álszentség lenne azt mondani, hogy ez nem így van, de több weboldalon dolgoztam már, jól ismerem a weboldalak jó működtetéséhez szükséges feltételeket, és tisztában vagyok vele, hogy csupán jó indulat kérdése, hogy az efféle megkereséseket hogyan reagálja le az ember.
Amikor egyébként is lépten-nyomon csak a gyűlölködésbe fut bele az ember, óriási előnyt jelenthet a világháló, ahol egy kis ügyességgel mindenki megtalálhatná a saját kis kapcsolatait, ahol tovább építgethetnék, segíthetnék egymást az emberek, hiszen mindannyian ki vagyunk már éhezve egy-egy segítő-szóra...
Én azért megpróbálok emberi maradni és a hozzám fordulóknak segítséget nyújtani, bármilyen területen is próbálják a segítségemet kérni. Szerintem a "webnagyhatalmak" is jobban járnak, ha ezt teszik, mert sose lehet tudni, ki ül a másik oldalon...
Elgondolkodtam rajta, hogy cégnévvel együtt megosszam az efféle történéseket, de a legtöbb cég legfeljebb egy feketelistára tudna kerülni, mert válaszra sem méltat. Azért még gondolkodom ezen a sztorizgatáson, szerintem nagyon tanulságosak ezek a történetek...
Néhány perce épp egy ilyen "webcsászártól" kaptam egy elutasító emailt, ami fölött nem tudok elmenni. A levél egy válasz volt egy cégtől egy bizonyos kérésre, melyben az alábbi mondat állt:
"tevékenységükhöz sok sikert kívánok, de sajnos az Ön által javasolt együttműködés nem érdekel minket."Ezt egy főszerkesztő írta. Én egy segítségkéréssel fordultam hozzájuk. Egy kis reklámot szerettem volna egy weboldalnak. Bár ők ezt együttműködés felajánlásának értelmezték és a fenti ódon reagáltak rá, nekem mégsem azzal van a gondom, hogy elutasítottak, hanem többek között azzal, hogy ez a válasz több, mint egy hónap után érkezett, miután újra elküldtem nekik a levelemet. Az előző levelemre vissza se böfögtek...
Úgy gondolom, az a minimum, hogy figyelmesen elolvassa az illető, hogy miről van szó (ha már egy ilyen neves oldal főszerkesztője), majd mérlegelve azt, hogy a kérést/ajánlatot hogyan fordíthatná saját hasznára, megtalálja a módját annak, hogy lehetőséget biztosítson a "parasztnak" is.
Sajnos ez ebben - és számos más - esetben nem így történt, számomra ebből egyértelműen az derül ki, hogy az adott weboldal tulajdonosait csak és kizárólag saját érdekei és a pénz érdekli. Természetesen sokunkat érdekel a pénz, álszentség lenne azt mondani, hogy ez nem így van, de több weboldalon dolgoztam már, jól ismerem a weboldalak jó működtetéséhez szükséges feltételeket, és tisztában vagyok vele, hogy csupán jó indulat kérdése, hogy az efféle megkereséseket hogyan reagálja le az ember.
Amikor egyébként is lépten-nyomon csak a gyűlölködésbe fut bele az ember, óriási előnyt jelenthet a világháló, ahol egy kis ügyességgel mindenki megtalálhatná a saját kis kapcsolatait, ahol tovább építgethetnék, segíthetnék egymást az emberek, hiszen mindannyian ki vagyunk már éhezve egy-egy segítő-szóra...
Én azért megpróbálok emberi maradni és a hozzám fordulóknak segítséget nyújtani, bármilyen területen is próbálják a segítségemet kérni. Szerintem a "webnagyhatalmak" is jobban járnak, ha ezt teszik, mert sose lehet tudni, ki ül a másik oldalon...
Elgondolkodtam rajta, hogy cégnévvel együtt megosszam az efféle történéseket, de a legtöbb cég legfeljebb egy feketelistára tudna kerülni, mert válaszra sem méltat. Azért még gondolkodom ezen a sztorizgatáson, szerintem nagyon tanulságosak ezek a történetek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)