Kislány koromban nagyon megragadt bennem egy jelenet, pontosabban egy mondat a Szépség és a szörnyeteg c. filmből. Ez a mondat a következő volt: "bárcsak mindig velem lehetnél". Szépség egy festményen látott személyre mondja ezt, akinek arcképe hipp-hopp a kezébe pottyan egy kinyitható medál formájában...
Régen, amikor naplót írtam, nagyon sok mindent osztottam meg a naplót őrző manóval. Akkor még ollóval kellett kivágni a fontos csokipapírokból a feliratokat, vagy cellux-szal ragasztottam össze a saját kislánykori fotómat azzal a sztárral, akibe épp "szerelmes voltam". Ma ugyanezt Photoshoppal tesszük, a naplót pedig blognak hívjuk, és az Interneten írjuk.
Igaz, az emlékkönyvek ugyan az idő martalékaivá lettek, de a 90-es években trend lett az un. "kíváncsi füzet", amit minden számunkra fontos személlyel kitöltettünk, és csak reméltük, hogy a szeretett fiú/lány megemlíti a nevünket valamelyik kérdésre adott válaszban.
 |
| A mai kíváncsi füzet kérdéseire adott válaszokat már az okostelefonok tárolják. |
A 80-as, 90-es években a magnókazetták, és a videokazetták szalagjait cellux-szal ragasztgattuk, és kézről-kézre jártak az akkori trendnek megfelelő "No limit", vagy "All that she wants", "Eins, Zwei, Policei" stb. című pop slágerek.
Emlékszem, amikor egy dal annyira megtetszett, hogy három széket, és rájuk a kétkazettás magnót elég labilisan egymásra pakolva próbáltam a videóról a magnókazettára felvenni pocsék minőségben, amit ráadásul nem csak a külső zaj, de a vezetékes telefon csörgése is megszakított.
Aztán divatba jött a számítógép, a kukákon ugráló macskás játék, az Alley Cat, vagy a Keen, a Prince, a Doom, és még sorolhatnám...
Szép emlékek ezek, de mindez már a múlté. A fent leírt történetek mind belepréselődtek a mai kor csodájának számító okostelefonba. Míg a "bárcsak mindig velem lehetne" -szerű vágyak egykor kislányok be nem teljesedő álmodozása volt csupán, ugyanez a gondolat ma már mindenki számára a letöltés szavunk definíciójává vált.
A mai kor értékei adatokká fejlődtek. Ezzel együtt mi olyan eszközökre vágyunk, amik ezeket az adatokat közvetítik felénk, és tárolják. Az okostelefon pontosan egy ilyen eszköz. Ezekben a készülékekben kívánunk tárolni és magunkkal hordozni mindent, amire vágyunk.
Az okostelefon egy női táska, és/vagy Mary Poppins táskája. Az okostelefon egy "Terülj, terülj asztalkám", egy kitöltött lottószelvény, egy főnyeremény, maga a teremtő. Mi magunk általa teremtjük meg a saját életünket, ezért az okostelefon használatának kényszere mindannyiunkat megfertőzött, de vigyázat!
Az okostelefon bármennyire is hasznos eszköz, ugyanolyan mértékben veszélyes is! Nem egyszer hallottam a plázák wc-iben a nőket telefonálni, majd kezet nem mosva távozni. Ez sok mindent elmond. Ha valaki annyi időre nem tud elhalasztani egy telefonbeszélgetést, míg a dolgát elvégzi, az már messze nem normális.
Kutatások bizonyítják, hogy egyre több embernél alakul ki az Internet, ill. az okostelefon függőség, a testtartásunk is átformálódik, ami gerincproblémákhoz vezet. Végül egyre több a megfelelés kényszer az emberekben, ami pánikbetegséghez, vagy különböző pszichológiai problémákhoz vezet.
Mi pl. amikor nyaralni megyünk, érkezéskor jelezzük a család felé, hogy megérkeztünk, de ezután kikapcsoljuk a mobiltelefont. Kell, hogy legyen olyan program, amikor a család kollégák és szomszédok nélkül tud kirándulni, mindenképpen kellenek olyan privát időszakok, amikor szűk családi körben tudsz lenni, szal maradj ember, és maradj okosabb a gépeknél, és az okostelefonnál! :)
