Pokemon Go: a zsebszörnyecske játék igazi arca

Miközben a munkám a számítógéphez köt, az okostelefont alig használom. Ha munka van, akkor munka van - nincs se chat, se játék, de amikor kikapcsolom a gépet, akkor viszont szigorúan pihenés és szórakozás van, a munka várhat. Még akkor is, ha épp megszállták a Földet a zsebszörnyecskék!

Ha valaki, én sokat ülök a gépnél, de nem játék miatt. Viszont ügyelek arra, hogy ne lehessek "okoszombi", és néha felálljak a gép elől. Emellett a férjemmel együtt mindent megteszünk, hogy az ülőmunka mellett mozogjunk is valamicskét a természetben.

Bár az új Pokemon Go videójáték őrület épp az otthonából mozdítja ki "áldozatait", minden játékosnak, és minden távmunkásnak azt tanácsolom, hogy lássanak is, ne csak nézzenek!

A Pokemon Go hivatalos weboldala
Az ember primitív és megvezethető...

A Pokemon Go nem csupán egy játék, hanem a népbutítás legtökéletesebb eszköze! Miközben mindenki a menekültektől tart, egy szerintem sokkal nagyobb probléma ütötte fel a fejét az emberiség életében! Steven Hawking már nem először figyelmeztetett a mesterséges intelligencia veszélyeire, amire az ember csak legyint, hisz a legtöbben nem is tudják, miről beszél. Másik úgy gondolják, nem érinti őket a probléma, mondván; "hol van az még?!"

Pedig sajnos a mesterséges intelligencia küszöbén állunk, és ha tetszik, hanem, a "Skynet" már megtette az első lépéseket, hogy az ember felett átvehesse a hatalmat. Nevezhetjük ezt üldözési mániának, kinevethetjük őt, de én cseppet sem nevetek!

Az Internet függőség már korábban is létezett, számos változatban volt jelen az emberiség életében, de a Facebook és az okostelefon nászából egy új fajtája született, amit az ártatlannak tűnő Pokemon Go csak súlyosbít! Azok ott ugyanis nem cuki ugribugri állatkák, hanem súlyos autóbalesetek, rablások "felbújtói", még akkor is, ha a játék készítői figyelmeztetnek, hogy valódi környezetben játszol...



A filmek rég megmondták: eljött az élőhalott ember kora!

Ahogy már írtam, az emberek agymosása egy modern kori "vírus" fertőzésnek köszönhetően jelenleg is zajlik. Egy ilyen fertőzést a hollywoodi filmek alkotói zombik képében képzelnek el, ami sajnos nem áll messze a valóságtól!

A munkahelyi hajtás kizsigereli az embert, amitől fáradttá, ingerültté válunk. Bár egymás vérét nap mint nap szívja az ember, megenni egymást talán nem fogjuk. De ki tudja?! (Gondoljunk csak a kereskedelmi televíziók szennyére, amiben celebek bogarakat esznek a milliókért - miközben a föld egy másik részén élelem híján ezek a bogarak jelentik a táplálékot.)

Talán taknyunk-nyálunk sem folyik egybe, de ahogy egy-két ember igényeit elnézem, talán már ettől sem állunk olyan távol, mint hinnénk. Ahogyan az ember az okostelefont a markában szorongatva csőlátással "menetel" a szürke hétköznapokban, arról erősen a Michael Jackson: Zombie c. videoklipje jut eszembe. Csak egy okostelefon kéne a táncosok kezébe, és teljes a kép! Mehetünk Pikaccsut keresni!

A helyzet súlyosbodik! Komoly veszély leselkedik ránk!

Korábban már írtam az embereket fertőző számítógépes vírusról, annak tüneteiről és következményeiről, de azóta tovább romlott a helyzet. Azt, hogy a számítógép veszélyes lehet az emberre, szakemberek gyakran a lövöldözős játékokkal magyarázzák. Erre egykor még én is csak legyintettem...

Néhány hete felütötte a fejét egy új, ártatlannak tűnő játék, ami a világ minden pontján nagy népszerűségre tett szert. A játék neve Pokemon Go. Az új generációs játék népszerűségét annak köszönheti, hogy a játék kitessékel az utcára, és a játék valóság helyszíneken folytatódik, ahol okostelefonod egy infra kamerához hasonlóan "megjeleníti" a nem látható szörnyecskéket a környéken. Ezzel számodra a virtuális világ eggyé válik a valósággal.

Miért veszélyes ez?! Mert a játék jelenleg naponta több, mint másfél millió dollár bevételt hoz a készítőjének! Képzeljük csak el, hogy egy olyan személy, akinek a zsebei ennyi pénztől duzzadnak, beleférkőzött mindannyiunk privát szférájába, a féltve őrzött titkaink páncélszekrényébe: az okostelefonunkba. Ez szerintem önmagában is ijesztő...

De mi van, ha valami "jóakaró" a szörnyecskéket ocsmány alienekre cseréli, amik már-már valódi félelmet keltenek a játékosban?! Nekem a kilencvenes években a Doom nevű játék is elég ijesztő volt, képzelem a mai generáció ingerküszöbét...

Vagy mi van, ha a cuki lényeket emberekre cserélik, akiket ütni-verni, ne adja ég, lelőni kell?! ...és visszakanyarodtunk a lövöldözős játékokhoz, de ezúttal a valóság és a virtuális világ között már nehéz lesz különbséget tenni. Ez innentől kőkemény pszichológia, a félelmeinkkel, az előítéleteinkkel, szorongásainkkal és gyűlöletünkkel. Épp elég agresszív az ember enélkül is, nem tudom, hová vezet ez a fajta "való világ"...

A játék július hatodikán jelent meg, alig öt órával később első lett az ingyenes alkalmazások között Amerikában, és azóta is vezeti a letöltési listákat. A játék miatt emberek mondanak fel a munkahelyükön (hogy játszhassanak), és sorra történnek a különböző balesetek miatta. A kis lények ugyanis mindenhol ott vannak, a szobádban, a focipályán, a parkokban, mindenhol. Több helyszínen már be is tiltották a játékot!

Azt hittem, a Facebook függőknél már nem lehet rosszabb, és az mp3-al bedugott fülű zombi jelenség már nem fokozható, de tévedtem! Mi van itt emberek?!

Miközben a népbutítás virágzik, és az emberi elme olyan mélyre süllyed, hogy felmond a munkahelyén, vagy balesetet szenved a játék hevében, az effajta alkalmazások készítőinek dagad a zsebe, és Istennek érezheti magát, teljes joggal - hiszen minden távműködtetésű robotja úgy tácol, ahogy ő fütyül, azaz oda futkározik, ahová ő akarja! A lenti videón pl. egy Vaporeon bukkant fel.


A zombi vírus egyetlen ellenszere

Kikapcsolod, nem töltöd fel, hagyod lemerülni, kikapcsolódsz, a családoddal töltöd az időd, és érezni kezdesz. Szagokat, illatokat, ízeket, és esetleg a másik embert...

WP User Frontend vagy Contact Form 7?

WordPress vezérlőpult tiltása a regisztrált felhasználók elől

Anno sokat keresgéltem, hogyan tudnám megoldani, hogy a WP oldalakra érkező felhasználók ne jussanak be a WordPress vezérlőpultba. Ez nem csak azért volt fontos, hogy ne lássanak olyan dolgokat, amik nem rájuk tartoznak, hanem mert a vezérlőpult egy egészen más külsejű felület, mint maga a weboldal, ami könnyen elijeszti a látogatót.

Erre vannak különböző bővítmények is, de az a legegyszerűbb, ha egy olyan "redirect" bővítményt használsz, amivel az usereket belépés után átirányítod valahová, ami nem a vezérlőpult. Erre számos megoldás létezik, csak keress rá a bővítményeknél a "redirect" szóra. Akinek ez nem elég, léteznek kifejezetten admin bar letiltó bővítmények is, amik egy az egyben eltüntetik az userek elől az admin sávot a lap tetejéről, ezzel együtt a vezérlőpultba való bejutást is.

Egyébként az admin sávot (eszköztár) minden egyes felhasználónál külön-külön is be lehet állítani. A felhasználók menüpontban keress rá az illetőre, kattints rá, és az adatlapján vedd ki a pipát az "Eszköztár mutatása az oldal megtekintésekor" részből. Ezzel ő nem fogja látni a fekete színű admin bárt, vagyis nem jut be a vezérlőpultodba. "Belenyúlással" ezt mindenkinél meg lehet oldani egyszerűen, ha a functions.php fájlba elhelyezed az alábbi kódrészletet. De vigyázat! Ez a kód az adminoknál is eltünteti a vezérlőpultot!

1
add_filter('show_admin_bar', '__return_false');

Bejegyzések szerzőinek kiválasztása legördülő listából

Akkoriban több bővítményt is kipróbáltam, mire rájöttem, hogy a WP beállítások > Általános > Új felhasználó alapértelmezett jogosultsága résznél az új regisztráltakat át kell állítanom Közreműködőnek. Ez arra jó, hogy minden egyes létrehozott poszt alján egy legördülő menüből ki tudod választani a regisztrált felhasználóid közül azt a személyt, aki cikket írt neked, vagy egyéb tartalmat küldött a weboldaladra.

WP User Frontend

Ez a bővítmény óriási segítség volt, amíg a fenti problémát nem tudtam orvosolni. A bővítmény segítségével űrlapokat hozhatsz létre, amelyekkel a vezérlőpult használata nélkül, külső felületen, az űrlapon keresztül tud az user tartalmat feltölteni hozzád. Ez szebb, jobb, és kevésbé ijesztő számukra, mint a vezérlőpult.

A bővítményt be tudod állítani, hogy csak regisztrált felhasználóknak engedje a tartalom feltöltését, ami azért jó, mert a feltöltött tartalom a bejegyzéseknél, a vázlatok között (vagy ahová beállítod) fog megjelenni, az user nevével. Ezzel nem csak be tudod azonosítani, hogy ki küldte az anyagot, de publikálás után az ő neve alatt fog megjelenni a küldött tartalom, plusz az user Buddypress tevékenységei között is szerepelni fog mindez.

További előnye, hogy mint említettem, nem kell külön feltölteni az anyagokat a WP-be, mert azok eleve oda kerülnek, így neked már csak annyi a dolgod, hogy tördeld/javítsd/moderáld a beérkező posztokat. (Hacsak nem akarod moderálás nélkülire beállítani a megjelenésüket.)

A Contact Form 7 bővítmény a Wordpress.org oldalon
Contact Form 7

Ami a tartalmak feltöltését illeti, miért váltottam vissza mégis a Contact Form 7-re? Azért, mert bár a WP User Frontend nagyon kényelmes megoldás, mégis egyel több bővítmény, amit használtam. Márpedig a WP-nél alapszabály, hogy minél kevesebb bővítményt használj!

De ez csak az egyik oka annak, hogy visszatértem a Contact Form 7-re. A másik dolog, hogy volt egy kritikus hiba, amit orvosolnunk kellett az egyik weboldalon, ehhez elérkezettnek éreztük az időt, hogy néhány régóta kérdőjeles bővítménytől megváljunk. A WP User Frontent egyike volt ezeknek. Részben attól tartva, hogy esetleg ez a bővítmény generálja a hibát, részben pedig azért, mert a fent leírtak végett feleslegessé vált számunkra a használata, végül megváltunk tőle.

A WP User Frontend használatakor ugyanis a hozzá nem értő userek még mindig mindenféle karaktert használnak a fájl nevekben, ékezettel, szívecskével, stb. Az óriási mennyiségű karakterprobléma egy halom hibát generált az oldalon, aminek forrását napokig kerestük. Természetesen nem a bővítmény maga volt az ok, hanem a rajta keresztül feltöltött, hibásan elnevezett anyag, és annak mennyisége.

Ez az én hibám, hiszen ellenőrizhettem volna. Azonban az eltelt idő alatt az a véleményem, hogy sokkal egyszerűbb egy beérkező e-mailből feltölteni az anyagokat WP-re, mint ha egy bővítmény már felrakja azt a vázlatok közé. Így elkerülhetők a karakter problémák, hiszen az ember kezén átmegy a kapott anyag, és még idejében fennakadnak a hálón a hibák.