Valószínűleg sokan nem fognak most egyetérteni velem. Én úgy gondolom, hogy az állásinterjúk azokban a munkakörökben felesleges időpocsékolások, ahol pl. adminisztratív munkára keresnek valakit. De kiemelhetnék ezer más munkakört is.
Mondom, mi a bajom az állásinterjúkkal. Miután negyvenhat álláskereső portálon néztél végig 622 álláshirdetést, majd ötvennyolc cégnek küldted el az önéletrajzod, kapsz egyetlen nemleges választ, és hárman írnak vissza úgy egyáltalán az e-mailedre. A három e-mail közül az egyikben az áll, hívd fel őket telefonon. (Erre még visszatérünk!)
A két fennmaradó e-mailből jó esetben mindkettő végett eljutsz egy-egy állásinterjúra, ahol "majd értesítenek". A naív ember ilyenkor még reménykedik, és néhány napig abban a hitben nem kezd bele újra az álláshirdetések böngészésébe, hogy pár nap múlva már dolgozni fog az új munkahelyén.
Csakhogy a két cég közül egyik sem veszi a fáradtságot, hogy visszaböfögjön egy "nem kellesz"-t, neked ez viszont meg sem fordul a fejedben, csak vársz és vársz. Az idő közben telik, a végkielégítésed fogy (már ha volt egyáltalán), és kénytelen vagy a félretett pénzedet is felemészteni.
622 hirdetéssel kezdtünk. Csoda, hogy belefásul az ember? Bezzeg az állásinterjún elvárás, hogy elegáns, céltudatos, és határozott légy. Ezek után??!
...de mindig összeszeded magad, újra és újra elmész az állásinterjúkra, mert már az is egy kaparós sorsjegy, ha egyáltalán behívnak. De mi történik az állásinterjún?! Életem összes állásinterjúja közül mindössze egyetlen helyen volt "felkészülve belőlem" a munkáltató. Ott volt nála az önéletrajzom, tudta, hogy azzal a személlyel beszél, akié az önéletrajz...
Az összes többi állásinterjún alkalmazottak bonyolították le az interjút a főnök helyett. Volt, ahol megvárattak, volt, ahol majdhogynem "vallattak", és olyan is volt, aki terméket akart rám sózni az állásinterjú közben.
A fentiek miatt nem szívesen megyek el ezekre a pofavizitekre. Egy BKK jegy már 350 Ft. Budapesten belül a legjobb esetben is 700 Ft-ba kerül egy oda-vissza út, bárhová megyek. Sok helyen 500 Ft az órabér...!
Ha minden cégvezető csak terméket akar eladni nekem az interjú alatt, vagy hiába megyek el a pofavizitjére, mégis miből fizessem meg az oda-vissza utazást, kereset nélkül?! ...és itt térnék vissza arra az e-mailre, melyben a munkáltató azt írta, hívjam fel én, a munkakereső.
Ha egyszer munkát keresek, vagyis nincs pénzem, mi a fenéből hívjam fel őt, és az összes többit, aki csak telefonon elérhető?! Ha a fenti számoknál maradunk, és egy héten minden nap végigcsinálom ugyanezt, akkor egy hét alatt 4354 álláshirdetést nézek végig. Két hét alatt ez már majdnem tízezer hirdetés, vagyis tízezer lehetőség. ...és valljuk be, általános tapasztalat, hogy két hét alatt aligha talál az ember munkát, hacsak nincs valami irtó nagy mázlija, vagy protekciója...
Bohóckodhatunk az állásinterjún, egymásnak eljátszva, hogy milyen okosak és alkalmasak vagyunk arra, amiért ott vagyunk, de attól se én nem leszek több, vagy jobb munkaerő, se a főnökjelöltemnek nem lesz nagyobb tekintélye a szememben. Kérem a feladatot, és ha nem tudom megoldani, akkor "majd értesítsenek".
Te dolgoznál részmunkaidőben?
Nagyon sok olyan munkahely van, amiről különböző pletykák keringenek. Ilyen pl. az a rémhír, miszerint az egyik hipermarketben a nap végén állítólag levetkőztetik a pénztárosokat, hogy nem-e loptak valamit. Sorolhatnánk az ilyeneket, de csak kevesen tudják, ezek a hírek igazak-e.
Azt viszont biztosan tudjuk, hiszen tapasztaljuk, hogy pl. egyes földmunkák végzése úgy történik, hogy míg négy ember áll karba tett kézzel, miközben egyedül az ötödik dolgozik. Vagyis több alkalmazott dolgozik az adott munkáltatónál, mint amire szükség van. Ugyanez a helyzet egyes ruházati boltokban, ahol nem lehet úgy nézelődni, hogy ne jöjjenek oda legalább ketten, hogy megkérdezzék, segíthetnek-e...
Ezzel ellentétben a fontosabb helyeken, mint pl. egyes postákon, ügyfélszolgálatokon, stb. ennek épp az ellenkezője tapasztalható.
Nem értem, miért nem lehet olyan megoldásokat bevezetni, mint pl. a távmunka, az alkalmi munka, vagy urambocsá' a részmunkaidős munka. Ezek ugyanis az értelmezőszótárakban olvasható definíciójuk helyett csupán üres szavak, amik nem léteznek - pontosabban nem jellemzőek Magyarországra.
A fent említett munkatípusok mindegyike nagyon nehezen található meg, ezért sokan nem is hisznek abban, hogy létezik ilyen. Pedig léteznek ilyen munkák, de nagy részük diákmunka címszó alatt található az apróhirdetések között, és a hirdetett állás sem mindig fedi a valóságot.
A férjem évekkel ezelőtt részmunkaidős munkára jelentkezett az egyik műanyagba (gyorsétterem). Állásinterjúra kellett mennie azért, hogy közöljék vele, nincs lehetőség részmunkaidős munkát végezni. Ez elég durva játék olyankor, amikor az ember munkát keres, hiszen ilyenkor az embernek se ideje, se pénze nincs arra, hogy várost nézzen egy fölösleges állásinterjú miatt. Miért nem lehetett ezt elmondani a telefonban/e-mailben?!
Ennyit a részmunkaidős munkákról...
Pedig nem csak a diákok keresnek kevesebb óraszámú munkát, a különböző okokból hátrányos helyzetben lévő embereknek ez óriási megoldást jelentene. Aztán ott van a mai korhoz hozzá tartozó, elkerülhetetlen stresszes életmód, aminek javát a tizenórás munkaóra tesz ki. Lassan az embernek se éjjele, se nappala, csak hajtják, mint a birkát.
Ha egy munkavállalónak nem több ember munkáját kéne végeznie, akkor kevesebb óraszámban tudnánk dolgozni, ami minden értelemben pozitív változást hozna az emberek életében. A fizetésre nem térnék most ki, természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb fizetést kellene kapni...
A részmunkaidős munkát az is tudja vállalni, aki telhetetlen és túlórára, több pénzre vágyik, mert pl. gyűjt valamire, illetve azoknak az embereknek is nagyon jó lenne, akik szeretnének dolgozni, de valamilyen oknál fogva nem tehetik meg, hogy nyolc órás munkát vállaljanak. (Ha egyáltalán van még ilyen, mert szerintem ma már ember nincs, aki nem tízen órákat dolgozik.)
A részmunkaidő ráadásul átmeneti megoldást jelenthetne a munkájukat elvesztőknek is, pótolhatná a a munkanélküli segélyt, és még számos egyéb problémára jelentene megoldást. A részmunkaidős munkák szerintem óriási, hiánypótló megoldást jelentenének a mai ember számára...
Ha valaki dolgozott részmunkaidőben, örömmel olvasnánk a tapasztalatait!
Azt viszont biztosan tudjuk, hiszen tapasztaljuk, hogy pl. egyes földmunkák végzése úgy történik, hogy míg négy ember áll karba tett kézzel, miközben egyedül az ötödik dolgozik. Vagyis több alkalmazott dolgozik az adott munkáltatónál, mint amire szükség van. Ugyanez a helyzet egyes ruházati boltokban, ahol nem lehet úgy nézelődni, hogy ne jöjjenek oda legalább ketten, hogy megkérdezzék, segíthetnek-e...
Ezzel ellentétben a fontosabb helyeken, mint pl. egyes postákon, ügyfélszolgálatokon, stb. ennek épp az ellenkezője tapasztalható.
 |
| Te dolgoznál napi két órát havi húszezer forintért? |
A fent említett munkatípusok mindegyike nagyon nehezen található meg, ezért sokan nem is hisznek abban, hogy létezik ilyen. Pedig léteznek ilyen munkák, de nagy részük diákmunka címszó alatt található az apróhirdetések között, és a hirdetett állás sem mindig fedi a valóságot.
A férjem évekkel ezelőtt részmunkaidős munkára jelentkezett az egyik műanyagba (gyorsétterem). Állásinterjúra kellett mennie azért, hogy közöljék vele, nincs lehetőség részmunkaidős munkát végezni. Ez elég durva játék olyankor, amikor az ember munkát keres, hiszen ilyenkor az embernek se ideje, se pénze nincs arra, hogy várost nézzen egy fölösleges állásinterjú miatt. Miért nem lehetett ezt elmondani a telefonban/e-mailben?!
Ennyit a részmunkaidős munkákról...
Pedig nem csak a diákok keresnek kevesebb óraszámú munkát, a különböző okokból hátrányos helyzetben lévő embereknek ez óriási megoldást jelentene. Aztán ott van a mai korhoz hozzá tartozó, elkerülhetetlen stresszes életmód, aminek javát a tizenórás munkaóra tesz ki. Lassan az embernek se éjjele, se nappala, csak hajtják, mint a birkát.
Ha egy munkavállalónak nem több ember munkáját kéne végeznie, akkor kevesebb óraszámban tudnánk dolgozni, ami minden értelemben pozitív változást hozna az emberek életében. A fizetésre nem térnék most ki, természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb fizetést kellene kapni...
A részmunkaidős munkát az is tudja vállalni, aki telhetetlen és túlórára, több pénzre vágyik, mert pl. gyűjt valamire, illetve azoknak az embereknek is nagyon jó lenne, akik szeretnének dolgozni, de valamilyen oknál fogva nem tehetik meg, hogy nyolc órás munkát vállaljanak. (Ha egyáltalán van még ilyen, mert szerintem ma már ember nincs, aki nem tízen órákat dolgozik.)
A részmunkaidő ráadásul átmeneti megoldást jelenthetne a munkájukat elvesztőknek is, pótolhatná a a munkanélküli segélyt, és még számos egyéb problémára jelentene megoldást. A részmunkaidős munkák szerintem óriási, hiánypótló megoldást jelentenének a mai ember számára...
Ha valaki dolgozott részmunkaidőben, örömmel olvasnánk a tapasztalatait!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)